Állatos versek és idézetek:

Weöres Sándor: A kutya-tár

Harap-utca három alatt

megnyílott a kutya-tár,

síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülű Aladár.

Kutya-tár! kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

 

Húsz forintért tarka kutya,

tízért fehér kutya jár,

törzs-vevőknek 5 forintért

kapható a kutya már.

Kutya-tár! kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

Somolygó kutya Szemben az utcán állt Egy kiskutya, somfordált A másik oldalra, Labdát görgetett balra, Az almafa mögé, S utána nem néz, Lekonyul füle és Orrlukából csöpög a méz, Még nátha is, nehéz Vele szembe nézni, Pirosas, barnás, fehéres, Egyik szeme félig véres, De mosolya nyugis, Farka elég muris, Csóválja míg játszik, Próbálkozik, fára mászik, Kutya nyelven Beszél, szól hozzám, Nem igen értem, Megint somfordál... :D

Kedves kis jószág itt ül előttem,
fényes gombszemei csillognak sötéten,
puha, nedves orrát ölembe túrja,
majd futva egy kört, fülei lobogva
izmai feszülnek, megtorpan, szimatol,
valami bogárral veszekszik, vacakol,
gyalogosok jönnek, harciasan ugat,
de annyira édes, csak nevetnek nagyokat.
Nézd milyen aranyos, adjunk neki csipszet!
Az én kiskutyám persze megeszi mindet,
Simogatják, ő meg ugrál párat,
hát ennyire őrzi ő nekem a házat!

Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.

Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.

Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott még.
Hálás szemmel nézett rájuk fel,
míg felettük tiszta volt az ég.

Így szolgálta a családot boldogan,
ám de lassan öregecske lett.
Nem kellett az elnyűtt kutyus ezután,
neki senki nem füttyentgetett.

Hálás szemét hiába is emelte,
a gazdira farkcsóválva várt.
Hiába is volt boldog és önfeledt,
most az egyszer nagyon pórul járt.

Kitették jaj, őt egy sötét éjszakán,
az égen nem voltak csillagok.
Nehogy mindezt megláthassa valaki,
hogyha odafenn a hold ragyog.

Sok fényt hozott ő a szívekbe,
de mély sötétségbe kergették.
Magányosan, félőn kóborol,
búsan tekint egyre szerteszét.

Hátha jön majd szembe egy jó lélek,
kinek lenne újra hű barát.
Vele vannak még az emlékek,
bú és remény hajt egy jó kutyát...

Jó emberek fogadjátok be az ebet!
oly messze van még neki a vég...
És bár mondjuk öregecske, meglehet,
de szolgálni hűen tudna még!

Lesz majd benne sok-sok örömöd,
amikor a család hazatér.
Mert ő igaz szeretettel vár majd rád,
ez a kutya nagyon sokat ér!

Fogadj hát be egy kivert kutyát,
boldogabb lesz, hidd el életed.
Farkcsóválva néz rád, - Jó gazdim,
örökké a hű ebed leszek!

Cica-gyöngédség

Doromboló cicát simogatni
elalvás előtt - lélekérintő hatás...
elringat és megnyugtat a hang,
álomfüggöny másik oldaláról
hallik, mint tompa morajlás...
elcsitul minden gond és lankad a kéz,
s néha már szünetel a simogatás...

Mielőtt öntudatom az álomba vész,
még érzem kezemen egy arra gyengéden
rásimult, pici barka-tappancs
alig érezhető, puha cica-melegét.

Lányi Sarolta: Cica-vers

    

Szép macskám, szép ijesztő
Szemed szemembe ásod,
Titokzatos barátnőm
Oly bölcs a hallgatásod.

Úgy ülsz, mint egy királynő
Palást a bőröd, bársony.
És látsz csukott szemeddel,
Ülvén büszkén, sugárzón.

Titok vagy, néma bölcsem
Tudó, ravaszdi macska.
Félek, mig hallgatsz bölcsen: -
Rajtam mulatsz magadba.

Nehéz a cicasors!

Esti pihenő, olvasgatok,
nézem szunnyadó macskám.
Hamvasszürke kakaóscsiga
gömbölyödik a párnán.
Álmában néha rezzen a bajsza,
aprókat mozdul barka-tappancsa...

Végigsimítom. Felnéz ő "na mi van már?"
- méltatlankodó borostyántekintet mered rám.
Simítom újra, s ásítva nyavintja:
"Itt már nem lesz alvás!"
Feltápászkodik, érzékeltetve,
álmát biz'' megzavarták!

Mosdása komótos, nehéz a cicasors!
Barkamancsait előrenyújtja,
cicafenekét az égbe tolja,
a kakaóscsiga-állapot
immár a múlt gondja.

Fekvőtámasz következik,
hátra méterhosszt kinyúlik,
cirmos teste belereszket
a nyújtózás örömébe.
Jóízűt ásít, majd'' elnyel,
hisz kéretlen simogatás keltette fel.

Mindeme nehéz testgyakorlat után
Méltóságteljes szoborpóz dukál.
Cövekként ül, büszkén, kecsesen,
fejében komoly gondok élednek fel:
"Játsszak-e vagy egyek, netán alomra menjek?"
Monumentális mértékű a probléma, emberek!

Felpattan, ugrás, irány a párkányra,
s cicafölénnyel néz ki a világra.

Csík, hátán csík

Csík, hátán csík...
cirmos cica bundáján
kedves, bájos orcáján
kecses, rezgő bajuszán
csík, hátán csík...

Pötty, rajta pötty...
puha-bársony mellényén,
hasa meleg szőrméjén,
bajuszpárna-gömböcskén
pötty, rajta pötty...

Sárga szeme gyöngy...
mézszínű borostyán
drágakő a szép arcán
hunyorog és kacsint rád,
szebb lesz tőle a világ,
sárga szeme gyöngy...

Állatos idézetek:

Oldal: Versek,idézetek
Animal forever - © 2008 - 2024 - animalforever.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat